2014. június 29., vasárnap

szerelmes

szemembe néztél és én már láttam, hogy mit szeretnél.
megsúgtad, majd gyengéden megfogtad a kezem, és felmentünk a lépcsőn, egészen a szobádig.
levetkőztünk mindketten, te azt mondtad, hogy feküdjek le. megtettem, miközben te a baldachint húztad körbe az ágy körül. aztán te is bebújtál a kis fészkünkbe. öleltél és csókoltál, még most is érzem a kezeid a testemen, ahogyan simogattál.

érzem, ahogy összeszorulok a fájdalomtól.
érzem, hogy félsz, a szemeidbe is látom az aggodalmat. félsz, hogy fájdalmat okozol.
érzem a gondoskodó karjaidat a testem körül.
érzem a tested melegét, amivel beterítettél.
érzem az ajkad a nyakamon, a vállamon, a kulcscsontomon.. az ajkaimon.
érzem a leheleted a fülemnél, amikor azt suttogod ütemesen, hogy "szeret-lek, hmmm".
érzem a szerelmet a tekintetedben. ahogyan rám nézel, ahogyan viselkedsz, minden arról árulkodik, hogy tényleg szeretsz. hogy szerelmes vagy belém.
érzem a szúró könnycseppeket a szemem sarkában. hiszen most is könnyezek.

szeretlek egyetlen, drága Cicó.
Te vagy a világom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése