próbálom legyűrni azt a néha fel-fel bukkanó vegetáló állapotot, amikor csak ülök egy falat nápolyi felett, amikor ülök a vonaton éppen hozzá tartva vagy amikor éppen vele vagyok, és csak fekszünk gondtalanul egymás mellett... és azon gondolkozok, hogy miért.
miért kellett elhagynia?
miért kellett neki annyira élnie?
miért kellett elolvasnia azt a levelet?
miért az a drogos ribanc kellett neki?
miért akartam annyira utálni?
miért feküdtem le mással?
miért feküdt le mással?
miért akarta magával elhitetni, hogy nem szeret engem?
annyi minden miért van még, annyi vajon is lappang bennem. de próbálom eltemetni magamban minden kis apró részletet, gondolatot, ami arra emlékeztet, hogy milyen volt nélküle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése