érezted már azt, hogy amint elenged, és távolodik tőled, egyre csak kezdesz repedezni, majd végül teljesen összetörni?
érezted már azt az űrt, ami akkor tölt el, amikor nem vagy Vele?
érezted már, hogy Nélküle az életed semmi? egy hatalmas feketeség, egy hatalmas keserűség és értelmetlenség?
én pont ezt éreztem akkor, amikor Cicó eltávolodó alakját néztem a kapuból, majd a lépcső harmadik fokán a falhoz dőltem, és hagytam, hogy a könnyeim lecsordogáljanak az arcomon. most is ezt érzem, amikor e soraimat írom. értelmetlen. minden értelmetlen, minden gyenge, minden foszló fonál, ami lassan elszakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése