ősz

az őszt csak a konyhaablakból látom, amikor a teraszt körülölelő már lehulló levelektől lyukas szőlőlugast kémlelem. már csak néhol van egy-két barna, összekunkorodott levél, de a szomszéd ház kisablakát már jól látom.
nyáron mindent beárnyékolt a zöld levél. mindent eltakart, a külvilág számára a teraszt, és a külvilágot a számunkra.
de csak az ablakból látom, máshol nem. még mindig zöldellnek a fák, egy-két fácska gondolta már meg magát, amikor megérezte az őszi szellő hideg érintését. a többiek pedig még várnak. várnak valamire... a hóra? a hóra várnak? vagy csak az életemet keserítik azzal, hogy a nyárra emlékeztetnek? nem tudom. de a fák várnak.