sajnos nem olyan embernek születtem, aki kimondja azt, amit gondol.
egy, mert akadályoznak a könnyek, amik még beszélni sem engednek, kettő, mert nem ilyen vagyok. ilyen egyszerű.
gondolom én az egész mindenséget, itt van bennem minden, amit kiadhatnék, itt van bennem a düh, a harag, a keserűség. egy egész világnyi mondanivaló. és én nem mondok semmit. pedig mennyi mindent tudnék, mennyi mindent!
ha megismernék végre azt, aki bennem lakozik, milyen jó lenne. nem lennék eltiporva.
de van az a gát, tudjátok. ami valamiért nem engedi, hogy kimondd, amit gondolsz.
ez most nem a könnyek, nem a nem ilyen természetűnek születés... mintha a szavak megakadnának a torkomon. mintha valami nem engedné, hogy kimondjam. egy gát. egy hatalmas gát, amit egyszerűen nem tudok lerombolni.
miért vagyok ilyen? miért sírok inkább, minthogy beszélnék? miért? mondja meg valaki, hogy miért kellett ilyen elbaszottnak születnem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése