keserűség

a harag helyett csak keserűség maradt.
csalódtam benne, hogy képes volt ezt megtenni, mikor már hetekkel előtte megbeszéltük, hogy nem fog menni.

hazudott, hogy nem ivott. biztos forrásaimból tudom, hogy igenis ivott, és nem keveset.
hazudott... ez is hihetetlenül fáj.
megígérte, hogy nem fog kimenni. de mégis kiment.
ígéret..., amit nem tartott be. pedig megígérte....

próbáltam azt mutatni, hogy haragszom. csak egy szavakkal válaszoltam neki, csak félmondatokkal, csak annyit mondtam a szeretlek-re, hogy én is, szüneteket tartottam, mintha a haragtól lenne. pedig csak a sírást próbáltam visszafojtani. próbáltam.
de amint letettük a telefont újra elbőgtem magam. csak sírtam, keservesen, hogy miért kell ennek így lennie, miért nem lehet tökéletes minden.
később bocsánatot kértem, amin felháborodott, mert mi az, hogy én kérek bocsánatot, mikor Ő vétett ellenem. megígérte, hogy mostantól más lesz, többet nem csinál ilyet, az ígéretéhez tartja magát, és soha de soha nem fogunk veszekedni sohasohatöbbet.

kibékültünk. végre nyugodtan alszok majd, igaz, mindig is megmarad bennem, hogy hazudott, hogy nem tartotta be a nekem tett ígéretét, de legalább Ő is nyugodtan alszik majd.
nem szerettem volna, ha így, keserűséggel alszik el. ezért is írtam neki igazából, hogy nagyon sajnálom a dolgot.
remélem megérti, hogy ez nekem milyen fontos. hogy én is mennyiszer rágyújthattam volna, de nem tettem. megtehettem volna, de nem, mert tudtam, hogy megbántanám vele.

szeretem, és ezen semmi sem változtat.