2013. szeptember 29., vasárnap
keserűség és harag
hisztek abban, hogy az ember képes megálmodni azt, ami történni fog? még ha nem is pontos az álom, nem ugyanaz a helyszín, a lényege ugyanaz?
a mai eset után hiszek benne.
a tegnap estét bő egy óra megállás nélküli sírással töltöttem, akkor hagytam csak abba, akkor tudtam csak lenyugodni, amikor Cicó egy éves évfordulónkra készített ajándékát csináltam. nem könnyezhettem össze a lapokat. (tudniillik az egész blogomat levésem neki egy füzetbe.)
este nyugtalanul aludtam, ezt tetézte a rossz álmom, amiben arról volt szó, hogy Cicó a barátaival elment este bulizni, engem pedig elküldött a fenébe a telefonban. sírtam, keservesen sírtam és könnyezve riadtam fel.
nemrég hívott. a hosszas csacsogásom után mondta, hogy el kell valamit mondani. belül imádkoztam, hogy ne azt mondja, hogy a tegnap estét nem otthon töltötte. rettegtem.
este kiment egy másfél órára a barátaihoz. hosszas csönd. bár nem küldött el a telefonban a fenébe, én megtettem, hiszen fogalma sem volt, hogy mit éltem át a tegnap este folyamán, amíg Ő olyan nagyon jól érezte magát. persze nem érezte jól magát elvileg, de érti az iróniát mindenki.
nem tudom, hogy mit gondoljak. pont emiatt akartam, hogy ne legyen a barátaival: miközben én itthon a kínok kínját élem át egyedül, Ő jól érzi magát, társaságban van.
haragszok rá. most tényleg haragszok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szívesen olvaslak téged, de nem hiszem el, hogy ez a viselkedés szerinted is normális. Biztosan nem.
VálaszTörlésKomolyan állj meg egy percre, töröld le a könnyeid, lélegezz mélyeket és gondold át a kapcsolatotokat.
Ne fojtsd meg, kérlek. Nem ismerem őt, de kérlek ne tedd ezt vele. Se magaddal. Nem jó dolog ez a "halálos" szerelem. Neki se, neked se. Tönkre fogsz tenni mindent. Hidd el nekem. Én ugyan ilyen cipőben jártam, mint te és egyszer csak elege lett belőlem. Két kézzel kapartam utána, lélegzi se hagytam és megfojtottam. Egy ideig őt okoltam, hogy mekkora egy ****** volt, de aztán több heti sírás és önmarcangolás után rájöttem, hogy én öltem meg magunkat. Azzal, ahogyan viselkedtem. A szeretet néha ölni is tud.
Te ne ess ebbe a hibába. Most még nincs késő. Kérlek legalább gondolkodj el egy kicsit rajta. Jót akarok neked, mert szép szerelem a tiétek. Ne rontsd el.
...inkább légy boldog. Öleld, ahogy csak tudod. Engedd az útjára és bízz benne. Ha igazán szereted engeded lélegezni, hisz tudod, hogy úgyis visszatér hozzád. És mosolyogj...sokat. Biztos szép mosolyod van.(remélem most is mosolyogsz.)
*egy jóakaród a csillagok alatt
az a baj, hogy nem tudod az előzményeket, mert a blog csak 4. hónapfordulónktól szól.
Törlésrégen Cicó nagyon sok mindent megtiltott nekem, korlátozott, nem vehettem fel azt, amit akarok, nem lehettem a barátnőimmel, igyekezett mindenkit elmarni tőlem, hogy csak Ő legyen nekem. megtiltotta, hogy cigizzek, hogy a barátai által szervezett házibulikban ne táncoljak a barátnőimmel, fiúknak nem adhattam puszit, féltékeny volt mindenkire, aki érintkezhet velem, féltékeny volt a barátnőimre, a fiú unokatestvéremre (!!!!), minden egyes emberre, aki láthat. amikor egy srác leszólított, és én elmondtam neki, bedühödött, és azonnal megtudott róla mindent, és el akarta intéztetni (na nem megölés meg ilyesmi, csak egy kis verés vagy egy kis fenyegetés), nekem kellett megállítani, hogy ne tegyen semmit.
mindezeket ösztönösen.
régen foggal-körömmel harcoltam a "jogaimért", a szabadságomért, de a szerelem győzött.
lenyugodtam, és már természetes volt, hogy nem megyek a barátnőimmel sehova, nem veszek fel egy milliméternyivel is kivágottabb felsőt, hogy nem cigizek, nincsenek fiúbarátaim, nincsen senkim és semmim, csak Ő.
rájöttem, hogy sokkal jobb, mint bármi más. az, hogy Ő van nekem maga a kincs, és teljesen elég ahhoz, hogy jól érezzem magam, nem kellenek barátnők, nem kell senki más. csak Ő.
amit most én teszek, nem szándékos. nekem is ösztönössé vált, hogy kialakítsam azt, hogy csak én legyek Neki. nem tudom, a szerelem megőrjít, és amikor megkértem dolgokra, hogy ne csinálja, örült. örült, mert számára azt jelentette, hogy fontos nekem.
mindenki azt mondja, hogy a mi szerelmünk nem egészséges. azt szeretjük, ha a másik megfojt, ha görcsösen ragaszkodik a másikhoz. Ő is és én is ezt szeretem.
ezt nagyon nehéz megmagyarázni. tényleg nehéz. nekünk különleges a kapcsolatunk, behódolunk egymásnak, egymás "szolgái" vagyunk: bármit megteszünk, amit a másik kér. bármit. tényleg bármint.
köszönöm a jó akarást, de tényleg semmi szükség rá. (semmi irónia, tényleg nagyon köszönöm, jól esik!!!:))
Ez elég meghökkentő volt, de a ti szerelmetek :) Minden szerelem más. Ne haragudj, nem okoskodni akartam.
TörlésAhogy olvastam a soraidat, egyből ez a klipp jutott az eszembe.
http://www.youtube.com/watch?v=tg00YEETFzg
tudom, hogy ezek most hirtelen ijesztőnek és bonyolultnak hangzottak, de hidd el, amúgy az egész nagyon egyszerű. persze, néha én is belekavarodok a dolgokba, de tényleg egyszerű: szeretjük egymást, ezért bármit megtennénk a másikért. bármit, amit kér, és bármit, amit nem.
Törlésnem okoskodtál egyáltalán, nem tudhattad ezeket a dolgokat, ezek nélkül nekem is így jönnének le a dolgok. :) örülök, ha aggódnak miattam, de ez esetben tényleg nem kell.:)
Ismeretlenül írok. De nekem is fura ez...Neked semmit nem lehet, de ő barátkozhat, ihat, cigizhet. Csak nem tesz meg bármit érted...Szép dolog a szerelem, de barátok nélkül az életet el nem tudnám képzelni...
VálaszTörlésÜdv., minden jót:
Katica
Igen, ebből is sok vitánk volt, de azóta nem foglalkozunk ilyesmivel: én megkértem, hogy ne igyon annyit, amit betart, megkértem, hogy ne hallgassa maxon a telefonján a zenét, mert a hallásával is bajok vannak, és így még több baj lesz, továbbá erre kértem még meg: ne legyen annyit a barátaival.
Törlésazt hiszem, hogy én még nem találtam meg azt a barátot, aki jóban-rosszban kiáll mellettem, támogat, elfogad, nem beszél ki a hátam mögött. gondolom ezért nem sajnálom annyira, hogy nincsenek igaz és közeli barátaim. :)