mostanság mindig olyan nagyon érzékeny vagyok.
most is, könnyezek, pedig csak rá gondolok.. pedig csak hiányzik.
"csak hiányzik..."
milyen egyszerűnek tűnik. csak hiányzik... és mi van mögötte? pokol.
és tudom, hogy senki sem ért meg. senki sem érti meg, hogy a karjai közt van az otthon, hogy könyörgök az időnek, hogy gyorsan teljen, amikor nincs velem, hogy csak akkor élek, amikor Vele vagyok, csak akkor vagyok teljes, és nem ez a félig se töltött, üres kis lélek.
ezt az érzést néha kidobnám az ablakon.
de ez is hozzá tartozik. ez is Ő. szóval megtartom magamnak, és dédelgetem, gyönyörű szép virágot nevelek belőle, ha sírok, könnyemmel öntözöm, hogy hatalmas szomorúságomban legyen egy csöppnyi boldogság is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése