aki ismer

még mindig nem tudom megszokni, hogy ennyire ismer.

tudjátok, ez az, amikor egy rezzenésedből tudja, hogy baj van.
neki nem tudsz hazudni, tudja, hogy mikor mondasz igazat, és mikor nem.
ismeri a jeleket, ismeri az összes hangsúlyodat és azt is, hogy mit rejt.
ismeri az arckifejezéseidet. tudja, hogy mikor kívánod Őt, tudja, hogy mikor gurul el az agyad, tudja, hogy mikor vagy unott, hogy mikor jársz éppen máshol.
ismeri az összes mosolyod. a csábosat, a szerelmeset, a vágyakozót, a hamisat. mindet.
tudja, hogy mikor könnyezel éppen. hiába fordulsz el tőle, hiába törlöd le még időben, tudja. érzi.
tudja, hogy mi történik veled, ott legbelül.
mindig tudja, ha valami nincs rendben. érzi, hogy valamin rágódsz, valamiben nem vagy biztos.
érzi azt is, ha rosszul alszol, ha rosszat álmodsz. olyankor Ő is másabban alszik.
minden érzéke rád koncentrál, minden lépésedbe és mozdulatodba belesimul.
a teste hozzád van programozva. hihetetlen sebességgel kap utánad, ha elesel.
kitalálja a gondolataidat. gondolj jégkrémre, arra, hogy hogyan mozogjon szex közben, vagy arra, hogy hintázni szeretnél.
és... amikor éjjel kinyitod a szemed, Ő is kinyitja.

fogalmam sincs, hogy mi történik néha. próbálom megszokni, de még mindig okoz meglepetéseket. mintha nem is ember lenne. tényleg.
tudod, ez igazán megmagyarázhatatlan. illetve, talán mégis van egy magyarázat:
ez a szerelem.