2013. április 11., csütörtök
pénteki kisházas Niki szülinap
holnap Niki 16 éves lesz. namármost mi szerveztünk neki egy meglepetés bulit, amire rájött a kis okos, de ennek ellenére buli megtartva, kisebb-nagyobb zűrökkel megoldva.
újra ott leszünk a kisházban. az a kisház nekem sokat jelent, éppen úgy, mint Tibónak. tavaly, szeptember 21-én ott találkoztunk először egy házibuli alkalmával. istenem, mennyi emlék! tisztán megvan az emlékezetemben, ahogyan szívom a cigarettámat, erre belép egy barna hajúszemű kreolbőrű srác, énekelgetve. "vakon repültem, de rád találtam, megharaplak mert a véred az enyém!" szólt a szájából Péterfy Bori Vámpír c. dala, amire én rögtön felkaptam a fejem. a pár kör vodka már dolgozott bennem, ennek ellenére mégis eszembe jutott, hogy ez a kedvenc énekesnőm egyik dala az, amit az imént hallottam.
- istenem, ez Péterfy Bori!! - szóltam el magam hangosan, mire Fanni és Niki rám néztek - mi a neve ennek a srácnak? bemutatkozott, de már nem emlékszem, annyian mondták a nevüket.
- ő Tibor.. ő az a srác, akiről meséltem, hogy olyan, mint te - mondta Niki sejtelmesen mosolyogva, de az izgatottságot éreztem a hangjában.
- te ismered Péterfy Borit???! - vetettem oda a fiúnak, aki még mindig az üveg bort kereste a kisház nappalijában.
- persze, hogy ismerem! - mosolyodott el Tibó.
- mi még fogunk az este folyamán beszélgetni, úgy hiszem! - mosolyodtam el, mire ő is eleresztett egy mosolyt és bólintással nyugtázta a kijelentésemet.
az az este.. életem legszebbje volt! mindennek a kezdete, az ÉLETEM kezdete. istenemistenem. de jó lesz visszamenni nosztalgiázni.
szóval ebben a házban kerül megrendezésre a buli, amit ismét emlékezetessé teszünk. holnap elmegyünk együtt bevásárolni Tibóval és Szilivel, megvesszük a tömérdek alkoholt, majd robogunk a kisházba, ahol "meglepjük" a drága Nikit.
várom már, hogy ismét alkoholmámorban szívjam a cigarettámat, hogy a drága barátnőim társaságában nevetgéljek a semmin, rámásszak Tibóra, aki most biztos, hogy beadja a derekát egy gyors szeretkezésre a kisház valamelyik eldugott pontján.
éééééés, hogy csodálatos napjaimat fokozzam, csak vasárnap térek haza, pénteken és szombaton Tibóéknál alszok. istenem, de jó lesz!
most igazán szeretem az életet. úgy tényleg igazán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Eufória! Minden, oké? Régen írtál!
VálaszTörlés