2013. április 11., csütörtök

pénteki kisházas Niki szülinap



holnap Niki 16 éves lesz. namármost mi szerveztünk neki egy meglepetés bulit, amire rájött a kis okos, de ennek ellenére buli megtartva, kisebb-nagyobb zűrökkel megoldva.
újra ott leszünk a kisházban. az a kisház nekem sokat jelent, éppen úgy, mint Tibónak. tavaly, szeptember 21-én ott találkoztunk először egy házibuli alkalmával. istenem, mennyi emlék! tisztán megvan az emlékezetemben, ahogyan szívom a cigarettámat, erre belép egy barna hajúszemű kreolbőrű srác, énekelgetve. "vakon repültem, de rád találtam, megharaplak mert a véred az enyém!" szólt a szájából Péterfy Bori Vámpír c. dala, amire én rögtön felkaptam a fejem. a pár kör vodka már dolgozott bennem, ennek ellenére mégis eszembe jutott, hogy ez a kedvenc énekesnőm egyik dala az, amit az imént hallottam.
- istenem, ez Péterfy Bori!! - szóltam el magam hangosan, mire Fanni és Niki rám néztek - mi a neve ennek a srácnak? bemutatkozott, de már nem emlékszem, annyian mondták a nevüket.
- ő Tibor.. ő az a srác, akiről meséltem, hogy olyan, mint te - mondta Niki sejtelmesen mosolyogva, de az izgatottságot éreztem a hangjában.
- te ismered Péterfy Borit???! - vetettem oda a fiúnak, aki még mindig az üveg bort kereste a kisház nappalijában.
- persze, hogy ismerem! - mosolyodott el Tibó.
- mi még fogunk az este folyamán beszélgetni, úgy hiszem! - mosolyodtam el, mire ő is eleresztett egy mosolyt és bólintással nyugtázta a kijelentésemet.

az az este.. életem legszebbje volt! mindennek a kezdete, az ÉLETEM kezdete. istenemistenem. de jó lesz visszamenni nosztalgiázni.
szóval ebben a házban kerül megrendezésre a buli, amit ismét emlékezetessé teszünk. holnap elmegyünk együtt bevásárolni Tibóval és Szilivel, megvesszük a tömérdek alkoholt, majd robogunk a kisházba, ahol "meglepjük" a drága Nikit.
várom már, hogy ismét alkoholmámorban szívjam a cigarettámat, hogy a drága barátnőim társaságában nevetgéljek a semmin, rámásszak Tibóra, aki most biztos, hogy beadja a derekát egy gyors szeretkezésre a kisház valamelyik eldugott pontján.
éééééés, hogy csodálatos napjaimat fokozzam, csak vasárnap térek haza, pénteken és szombaton Tibóéknál alszok. istenem, de jó lesz!

most igazán szeretem az életet. úgy tényleg igazán.

1 megjegyzés: