a péntek nem úgy alakult megint, ahogy terveztem, igaz, nagyon jól éreztem magam, de ismét összevesztünk Tibóval a szokásos dolgokon. megint nem jutottunk semmire, megint én voltam mindenért a hibás, de szombat reggel mind a ketten úgy keltünk, hogy nem beszéltünk az előző nap történéseiről. sőt, a vasárnap is így telt. a problémákat szeretem megbeszélni, de ez egy olyan dolog köztünk, amiben soha nem értünk egyet, ezért felesleges megbeszélni bármit is.
szombaton délben keltünk, a gyomrom egész nap forgott. Tibó elment a koncertjére, amin én nem igen tudtam részt venni az előző este miatt, helyette a szobájába zárkózva 3-4 órán keresztül csak feküdtem, hol a Zabhegyezőt olvastam, hol pedig tanulni próbáltam. élveztem, hiszen tudtam, hogy Tibó bármelyik pillanatban hazaérhet és megölelgethet.
a vasárnap is henyéléssel telt, sőt, napon henyéléssel. ideges voltam reggel, minden összejött, ezért Tibó lerángatott az udvarra, hiszen tudta, hogy a napsütés miképp befolyásolja a hangulatomat.
annyira nyár érzésem volt. annyira imádtam, hogy egy szál melltartóban, egy Tibórövidnadrágban, zokni nélkül, szalmakalapban és egy john lennon napszemüvegben napozhattam. körülöttem a zöld fű, felettem a kék ég, a vattapamacsfelhők, a bal oldalamon pedig Tibó mosolyog édesen. akkor azt éreztem, hogy tényleg nem kell semmi több.
és ebben már csak az a legjobb, hogy ilyen lesz a nyár is. napközben pihenés, kora délután napozás, délután és este pedig indul az igazi élet.
istenem, nyár, annyira várlak!!!!
60 nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése