helyzetjelentés

tegnap a napsütés ellenére mégis jöttek a fekete felhők, már ami a kapcsolatunkat illeti Tibóval. azóta túllendültünk a dolgon, őt jobban megérintette ez az egész, mint engem, pedig nekem lett volna okom szomorkodni.
ma megszeretgettem, megpuszilgattam a Drágát, és már alig várom, hogy a nyomorult szerda elmúljon, aztán jöjjön a csütörtök, amikor is fogorvoshoz kísér el, majd átjön hozzánk, éééééééééééééésss... összebújás lesz.

máskülönben valahogy bezárva érzem magam. tényleg nem érzem igazán szabadnak az életet, csak akkor, amikor vele vagyok. amikor tudom, hogy ott van mellettem pár centire, amikor átölel, amikor megcsókol, amikor vadul magához húz... ilyenkor érzem, hogy élek. amikor a szívem majd' kiugrik a helyéről, amikor a gyomromban pillangók dübörögnek, amikor zavarba hoz, és ég az arcom.

nyarat szeretnék. kötöttségek nélküli életet, szabadságot, Őt, minden nap.

köszi tavasz, hogy észhez tértél, most ideje lenne felrángatnod a padlóról!