meglepetés

még volt jócskán időm odaérni a sulija elé, bár úgy voltam vele, hogy minél előbb ott vagyok, annál lehetetlenebb, hogy akármi miatt elkéssek.
a táskámban egy 30y CD, pár kép rólunk, kezemben hatalmas csomagolópapír-guriga. amiatt a 30y CD miatt sír az anyukájának már hetek óta, ezért vettem meg neki névnapjára.
ücsörögtem pár percig a padon, a diákok egyre csak szállingóztak az iskola kapuján.
aztán egy ismerős arc figyelt fel rám, távolról kiszúrt, jól megnézett magának. láttam, ahogyan összeráncolja a szemöldökét, nem tudja, hogy hihet-e a szemének.
aztán eleresztett egy mosolyt. amint felismert, rögtön futott felém, aztán szorosan magához szorított, majd megcsókolt.

- úristen, hát te?
- jöttem téged meglepni. tudom, hogy nem szereted a meglepetéseket, de reméltem, hogy azért nekem örülsz.
- istenem, de még mennyire!!!! köszönöm!!!!

boldog vagyok, az istenért!