a szíve melegében

sírdogálás, labilis lelkiállapot. minden a lehető legnagyobb rendben, csupán a két romantikus dráma kicsit kiszívott lelkileg. most... most sok minden kavarog bennem, de legfőképpen boldog vagyok, mert

tudom, hogy mi örökké együtt leszünk.
tudom, hogy ez nem egy múló szerelem.
tudom, hogy mindig ott leszünk egymásnak, bármi is történik.
tudom, hogy....
tudom, hogy ezeket mind felesleges leírnom. ezek tények. és nem hiszem azt, hogy bármi elválaszthatna minket egymástól.
ez tényleg igaz szerelem. feltétel nélküli igaz, tiszta, odaadó szerelem.

sajnálom azt, aki ezt nem érzi. aki csak megelégszik azzal, akije van. aki csak beletörődik, hogy neki ez vagy az jutott.
nem tudnék jelenleg abban a hitben létezni, hogy "talán ő az igazi, talán vele el tudom képzelni az életemet... ha nem, jön más, ugyan! fiatal vagyok!" nem, ez lehetetlen lenne!
én tudom, hogy ő vele fogok összeköltözni majd huszonévesen. tudom, hogy ő fogja megkérni a kezem, hogy ő vezet majd az oltárhoz, hogy együtt fogjuk megteremteni az otthonunkat, hogy lesznek gyermekeink, hogy akármi történik, mi boldogok leszünk, és kitartunk egymás mellett. egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben..... mi mindig ott leszünk egymásnak.
és majd amikor ott ülünk a kis hintaszékünkben a teraszon, pléddel a vállunkon, akkor mindezt meg fogom neki köszönni.
megköszönöm, hogy ilyen korán lépett be az életembe, hogy elrabolta a szívem.
azt, hogy a szíve melegében élhettem.