2013. április 4., csütörtök

aszalt gyümölcs



a mai ajándék után rohangálás miatt nem igazán tudtam feltöltődni, pedig ezt az időt is Vele töltöttem. ha nem érzem, hogy minden porcikámmal rá tudok figyelni, akkor elveszek, elkalandozok. igaz, nem is arról vagyok híres, hogy több dologra tudok egyszerre koncentrálni. ez valahogy sohasem ment nekem.

a lényeg csak annyi, hogy kicsit szomorkás vagyok. hiányzik, nagyon.
a napomra rátett egy lapáttal még a reggeli "nem-sikerül-a-tusvonal-úgy-ahogy-szeretném" dolog, ami miatt az egész sminkemet leszedtem, és maradtam csak a szempillaspirálnál. egész nap nem éreztem magam szépnek, utáltam minden csinos lányt, és utáltam magam, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen.
később a napok óta felgyülemlett kérdések is megrohamoztak, illetve, igazából csak egy fontosabb: ha felnőttek leszünk majd, két gyerek után is szexinek fog találni? ráncosan, gyűrötten, pici aszaltgyümölcsként is szeretni fog?
persze hatalmas nagy lecseszést kaptam Tibótól, amikor elmondtam hosszas győzködés után, hogy végül is mi bánt olyan nagyon. imád smink nélkül, sőt, ahogyan igazából mondta:

"eddig nem akartam mondani, mert tudom, hogy sokat jelent neked, hogy sminkelhesd magad, de én akkor tartalak a leggyönyörűbbnek, amikor smink nélkül látlak. akkor látom az igazi éned, amit nem maszkok és díszítések mögé rejtesz. akkor vagy Te. akkor látom a vonásaidat, a pici hibáidat, amik gyönyörűvé tesznek. mindenhogy szeretlek, és szeretni foglak, ráadásul én sem leszek mindig fitt és izmos, egy idő után én is megöregszem,mint mindenki. ez az élet. na, ne szomorkodj! - azzal mélyen belenézett a szemembe és megcsókolt - gyönyörű vagy. a legszebb."

nem sikerült ugyan teljesen megnyugtatnia, de azért mosolygott a lelkem, mert tudtam, hogy a szavak őszinték voltak, és nem csak holmi nyugtatásképpen kaptam.
aztán még jobban elszontyolodtam, hiszen a volt barátnőjével (aki mellesleg egy modell, gyönyörű vékony, csodás stílusa van) összefutottunk az árkádban, és én ezt csak percekkel később tudtam meg, amikor Tibó elmondta, hogy miért is nézett (nézett? végigmért.) az a lány annyira.
teljesen kiakadtam, miért kellett a legszebb volt barátnőjének pont ezen a napon meglátnia? amikor éppen nem a legjobb formámban voltam, amikor éppen majd összeesek a fáradtságtól, amikor éppen méteres karikák vannak a szemem alatt?
azt hiszem, hogy tényleg túlreagáltam. sajnálom Tibót, hogy el kellett viselnie engem és a szakadatlan hisztizésemet, azt hiszem bocsánatot kell kérnem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése