este van. örsön találkozunk pár emberrel, puszival köszönünk az ismeretleneknek. Tibó elkap, elmondja a játékszabályt, ami az egész estére vonatkozik: nincs beszéd hímneműekkel. elfogadom. hosszasan utazunk, kitudja hová, asszem valahol kőbánya-kispesten vagyunk. leszálltunk már a buszról, a ház felé sétálunk. rágyújtunk a második cigire, nevetgélve megyünk az ismeretlen területen. odaérünk. levesszük a cipőinket, amin még mindig nevetünk, hiszen micsoda dolog ez, hogy le kell venni a cipőnket? a házigazdák beszédet mondanak, mi vodkával és energiaitallal indítunk. megisszuk. cigi most? indulás! garázs, cigi. mellettünk spanglit tekernek, nevetnek. nevet a vörös, raszta hajú lány is, aki eddig bunkó volt.
ki-be ingázok. hol a viszkikólámat kortyolom, hol Tibót csábítgatom, aki persze haragszik rám, mert egy fiú hozzám szólt, hol pedig a garázsban üldögélünk a cigis bandával.
az este feszültté válik. kezdek kiborulni, amikor Tibóval összeveszünk, mert nem vagyok vele eleget. szerinte sokat cigizek. szerinte nem kellene többet innom. én mondom a barátjának, hogy lepjen meg valami itallal. lázadni akarok.
lázadok is. próbálok kicsit egyedül lenni, másnak kiönteni a bánatomat. Tibó kijön utánam. átkarol. bocsánatot kér. elmondja, hogy mennyire szeret. az esőben állunk. én is elmondom, hogy mennyire kegyetlenül szükségem van rá, hogy mindig magányos vagyok, amikor nincs ott mellettem, hogy kiszakad a szívem, annyira szeretem Őt. csakis Őt.
sírunk. annyira szorítjuk egymást, hogy már fáj. annyira kapaszkodok belé, hogy az ujjaim sajognak. az esőben állunk és csak sírunk.
bemegyünk. lehámozzuk magunkról a cipőt és a kabátot. még mindig szorítom, nem akarom egy percre sem elengedni. Niki tesz egy vicces hozzászólást, miszerint: "úristen, ahogy rájuk nézek, megkívántam a szexet!" elfolytok egy mosolyt, majd elfoglaljuk a kis fotelünket, majd az ölébe ülve a vállára hajtom a fejem.
egy idő után rosszul leszek. sietve szaladok fel a lépcsőn a mosdót keresve. hányok. életemben először piától, bár szilárd dolog nem jön ki belőlem csak víz és alkohol. Niki nevetve jön be, miközben erősen káromkodva mutatom felé a középső ujjamat, majd gondosan összefogja a hajam. Tibó vizet dönt belém, miközben megkapjuk egy másik hányós lánytól, hogy nagyon szép pár vagyunk. mosolygunk, aztán nekem ismét hánynom kell. jobban érzem magam, majd ismét lemegyünk a fotelünkbe, és én az ölébe kuporodva álomra hajtom a fejem. később megint jól vagyok, ismét táncolok, ismét cigizek, ismét Tibó ölében ülök.
hajnali hatkor érünk haza, szörnyen álmosan és gyűrötten.
másnap minden megváltozott. még erősebb lett a kapocs köztünk. olyannyira, hogy este felhívott zokogva, hogy hiányzom neki. mosolygok. szeretem Őt. elmondhatatlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése