örömmel nyugtázom, hogy mindjárt vége ennek a napnak is. lassan 7 óra, itt az ideje rendet rakni, holnapra összekészíteni a ruháimat, bepakolni a táskámba, egy kicsikét ugrálni, tornázni, elsasszézni a fürdőszobába és egy kád forró vízben ellazulni és felkészülni a holnapra.
lassan telt ez a nap. főleg akkor, amikor az órákat számoltam, hogy mikor találkozunk. már csak azt szeretném, hogy a holnap és a holnapután is ilyen csigalassúsággal teljen, hogy ki tudjak használni minden egyes pillanatot mellette.
mellette adni át magam az éjszakának, mellette kelni, és a csodás napocskára, ami olyan szépen szűrődik be a fák ágai között, egészen be az ablakon, a baldachinon is túl.
csak annyit szeretnék érezni végre, hogy nyugalom van. nem zavar senki, a napocska cirógatja az arcomat, a Tibó ott fekszik mellettem és csak néz, miközben simogatja a hajamat és csak próbál engem megfejteni, miközben csak az jár a fejemben: hogy lehetek ennyire szerencsés?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése