azt mondta neki még nem volt úgy, mint velem

azt mondták, hogy amikor megtörténik, más lesz minden. nagynak érzed majd magad, igazán felnőttnek.
én persze ennek cseppnyi szikráját sem éreztem vasárnap, hajnali 1 óra tájban, miközben fürödtem, Tibó pedig a fogát mosta. mást éreztem. mintha egy pici kislány lennék, aki sebezhető, gyenge és halálosan szerelmes. éreztem, hogy akárki akarna, biztosan nem tudna elválasztani attól a fiútól, aki akkora már befejezte a fogmosást és engem csókolt.
soha nem éreztem azt az érzést, mint akkor. a ma délelőtt és délután után meg nem is fogom, azt hiszem, de azért a lelkemben mindig ott marad az a lány, aki kétségbeesetten nézett Tibó fáradt arcára.
olyan volt, amilyennek elképzeltem. gyengéd. odafigyelő. szeretgető.
ha akarnám sem tudnám kitörölni az életemből.