hiányérzet

hiányérzet.
ez az egyetlen szó jellemezte legfőképpen az elmúlt két napomat. nem vigasztalt a telefonhívás sem pontban 18:00-kor, sem az, hogy hallottam a hangját. kevés. az sem, hogy csak kettőt, aztán már csak egyet kell aludni, hogy láthassam. rögtön csütörtököt akartam a hétfő után, minél gyorsabban szerettem volna, hogy vége legyen a napoknak.
fura dolog ez. valamikor csak mosolyogva nyugtázom, hogy hiányzik, az elmúlt két hónapban pedig úgy hiszem, hogy rosszul viselem. nagyon rosszul. amikor rám tör ez a "kis" érzelemhullám, sikítani akarok, kirohanni a világból. sírva fakadni, miközben elképzelem, hogy megölel, megcsókol, csak szorít, csak szorít, csak szorít, és el nem enged.
a szerelem nem egyszerű. erre csak a napokban jöttem rá úgy igazán. őrülté válsz, kifordulsz magadból. függő lettem.

szenvedélyesen szeretem, szenvedélyesem kötődöm hozzá. szenvedélyesen szombatot akarok, és ismét csak ki akarok rohanni a világból, mert holnap még csak péntek, igaz, hogy láthatom, de csak röpke 1 órára.
szombatot akarok, napsütést, mezei sétát, 30y koncert jegyfoglalást, telhetetlen lettem. mit teszel velem?

hiányérzet.