carpe diem!

befejeztem az Abigélt, csodálatos volt, imádomkönyv lett. a hajam befonva, futni nem megyek, esőre áll az idő legnagyobb elkeseredésemre, a nyuszit megetettem almával, a hétfői német témazáróra ideje lenne elkezdenem a készülődést. hogy miért ilyen korán?
tudniillik szombattól egészen vasárnapig Tibóé vagyok, csak az övé, senki másé. nem érek rá holmi tanulni valóra, holmi Római Birodalommal kapcsolatos tényekre, holmi esztelen társadalomföldrajzra és kedves barátjára a településföldrajzra. kémiára, matematikára, gazdaságra pedig végképp nem.

hihetetlen vágyat érzek arra, hogy végre megvalósítsam a szobámmal kapcsolatos terveket, hogy napsütésben takaríthassam az asztalom feletti polcokat, hogy végre rend legyen körülöttem. ezt természetesen megakadályozza a hihetetlen álmosság a szemeimben, a napsütés hiánya, az, hogy nem 30 órából áll egy nap és az, hogy fáj a fejem.

carpe diem. a legújabb mottóm, a legvalóságosabb igazság. élvezd az életet, használj ki minden egyes pillanatot, ragadd meg a napot. igyekezni fogok, de nagyon. carpe diem!