törés

megborultam.
minden akkor kezdődött, amikor elkezdődött ez a szalagavatós mizéria. úgy volt, hogy én táncolok Vele... aztán beadta az a ribanc, hogy fél tőlem. és nem akarja, hogy jelen legyek a próbákon.
ott kezdődött minden. az elmúlt 5 hónap fortyogó dühe szinte kirobbant belőlem, azóta nem tudok megnyugodni. akkor és ott valami elpattant bennem MEGINT.

tudjátok, próbálkoztam mindennel. kiabáltam és dühöngtem amiatt az egy hónap miatt, amíg nem voltunk együtt, csendben, szorgosan nyeldestem, elfojtottam magamban mindent, amit lehetett.
de nem segített semmi. egyik opció sem bizonyult hasznosnak.

most ott tartok, hogy foggal körömmel próbálom magam mellett tartani azt, akit ezen a világon a legjobban szeretek. nem mintha úgy érezném, hogy okom van rá. csak... amikor nem számítottam rá, mégis elhagyott.
sírok, ha egy órával később látom, sírok, ha nem éri el a vonatot, és csak fél órával későbbivel tud jönni, kiakadok, ha többet kell a suliban maradnia, ahova természetesen az a drogos ribanc is jár. kiakadok, ha osztályprogramon kell részt vennie. küzdök és harcolok minden ellen, ami hozzásegíti azt a ribancot ahhoz, hogy még többet legyen Tiborral.

mindig kísért... amikor visszakaptam, azt hittem, hogy tényleg az enyém, én nyertem. azt hiszem, tévedtem, és erre csak akkor jöttem rá, amikor azt mondta az osztályfőnökének, hogy fél tőlem, és ne engedje, hogy táncoljak Tiborral. ő nyert. hiszen azóta is szüntelen rémálmok gyötörnek, mindenhol megjelenik, mint valami kísértet, kísért, és nem tudom magamból kiölni.

valami megtört bennem. azt hiszem, nincs rendben velem valami.