rettentően magam alatt vagyok.
minden visszajött, nem tudok szabadulni tőle. tudom, hogy fel kellene állnom, lesöpörni magamról mindent. és elhinni, hogy én vagyok az, aki kell neki. én vagyok az, akire szüksége van, én vagyok az, aki számára a mindent jelenti. tudom, hogy mit kéne tennem, illetve, inkább csak sejtem: elfogadni.
de nehéz. úgy érzem, hogy gyenge vagyok. Ő sem akarja észrevenni, hogy baj van velem. azt hiszi, hogy felfújom.. és ez rettentően bánt. azt hiszem, ez az első, amikor tényleg, igazán úgy érzem, hogy nem törődik velem eléggé. pedig látom, hogy próbálkozik, csak.. ez nekem kevés.
azt hiszem, hogy nekem jelenleg a MINDEN is kevés lenne.