megdöbbentő, hogy ennyire lehűlt a levegő.
megdöbbentő, hogy holnap már december lesz.
megdöbbentő, hiszen nemrég múlt el a nyár. még itt van a forró, perzselő napfény érzése a bőrömön, még érzem a Balaton vizét, még érzem a barackmagos jégkrémet, érzem az nyári ruháim érintését, a balerinacipőm lapos talpának kényelmetlenségét, a vastag, virágos, Etiópiából kapott virágos kakötőm szorítását.
érzem még Cicó izzadt testének érintését, érzem a forró csókját, még hallom a fülemben a mondatot: "Mmmmmelegem vannnnn!".
még érzem a szabadságot.
nem tudom megmagyarázni. itt van még bennem, nem halt el az ősz, és most már a tél beköszöntével sem.
telik az idő. lassan félév, pedig... csak most léptem át újra az iskola küszöbét, csak most nyomtam le a hatalmas kilincset, csak most köszöntem újra a portás bácsinak.
hihetetlen.
valahogy ugyanígy érzek...
VálaszTörlés