végre a Deák téri lakatkereten csüng a mi gravírozott lakatunk is, R&T *végtelenjel* felirattal, a kulcsok pedig a Dunában úszkálnak, valahol messze már.
senki és semmi nem választhat el minket egymástól. senki, még mi magunk sem. a Dunába vetett kulcsok is ezt szimbolizálják.
az idő is olyan volt, mint egy évvel ezelőtt: majdnem nyáriasan meleg idő, csillogó Duna, zsúfolt Duna-part. pont ilyen volt ma is, amikor a kulcsokat dobtuk a semmibe. pont olyan volt.
közös a múltunk, közös a jelen, közös a jövő. a miénk.
szeretem Őt.
mintha már házasok lennénk. a belsőm hűséget esküdött, és lehetetlen lenne nem betartani. nem menne. megígértem. meg is tartom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése