túl nagy nekem ez a világ

túléltem.
napom: idegesség, sírógörcs, szomorúság, kedvetlenség, csalódás.
mindennel csak a gond van. ada elfelejtette a névnapom, holott majdnem legjobb barátnők vagyunk, a tankönyveimmel nem okés semmi, alig tudok majd hét közben találkozni Cicóval a 8 és 9 órák miatt, megkaptuk a szokásos fejmosást az osztályfőnöktől, ami szintén felidegesített, másik majdnem legjobb barátnőm Niki gúnyosan megjegyzett egy dolgot, ami nekem egy nagyon kényes téma, apa elfelejtett élőben felköszönteni (amit megértek, ezerfelé állt a feje a munkahelyén, szóval nem rovom fel neki semmiképpen), megint tele van picsákkal a suli, undorító az órarend, feltörte a cipő a lábamat, és még ajj, sorolhatnám.

a napnak pozitívumai is voltak, mint például olyantól kaptam névnapi csokit, akire nem is számítottam, bevásároltam a rossmannban, mindenféle szépet (háhááháháháh), kaptam Görögországból ajándékot, Bambival mentem reggel a vonaton, megkaptam az egész éves testnevelésfelmentést, nővérem meghívott ebédelni névnapom alkalmából, hallottam Cicó hangját.

végezetül: úgy érzem, hogy nem tartozok már oda többé, ahova eddig. idegennek érzem magam a megszokott társaságban, a megszokott helyen.

túl nagy nekem ez a világ.