sok minden

annyi minden kavarog bennem. zavarosak a gondolatok a fejemben.
hihetetlenül el vagyok keseredve. úgy érzem, hogy nem használtam ki eléggé ezt a nyarat, ezt a csodás lehetőséget, hogy annyi időt tudjak Cicóval tölteni, amennyit csak lehet. a sírás fojtogat.
ezzel viszont ellent mondok magamnak, hiszen minden héten egy, ritkán 2 nap szünetekkel együtt voltunk. amennyit tudtam, vele voltam, hiszen anya miatt meg van kicsit kötve a kezem: mindennap mégsem lehetek Cicóval. mármint, szerinte. mindegy, mindent félretettem, hogy vele lehessek. nem barátnőztem, nem csavarogtam. csak vele voltam, vagy itthon. ritka alkalmak voltak, amikor egy-egy órára kimentem Bambival a térre, vagy a lányokkal összeültünk, nagynehezen.
de én mégis úgy érzem, hogy nem használtam ki minden egyes pillanatát. hagytam elveszni rengeteg időt veszekedés miatt, durcázás és hiszti miatt. persze, akkor nem gondolok éppen erre.
na ezt is meg kell változtatnom.

jelenlegi boldogságom, a hatalmas Mike Wazowski plüssöm, amit tegnap Cicótól kaptam előnévnapi ajándékként.
tudta, hogy azt szeretném. amikor ott voltunk kettesben a játékboltban, miközben az eladónő kezéből szinte kitépve öleltem magamhoz a figurát, és kétségbeesetten ránéztem, már akkor tudtam, hogy nagyon szeretném Mike-ot. persze, 8290.- forintért szomorúan visszaadtam az eladónak. de Ő megvette nekem. jajj de szeretem!
aztán boldogságként itt van még nekem a Sulley és Ábránd kis figurák, akik szintén a Szörny Egyetem szereplői, itt van nekem R2-D2, amit szintén Cicótól kaptam a Star Wars egyik része után, persze én csak kölcsönbe fogadtam el, mert tudom, hogy mennyire szereti a star wars-ot, nem akartam egy figurájától sem megfosztani.
nameg itt van a kis fa kiscica meg az anyukája (szintén mindkettő Cicótól), akinek nyakában Cicó által faragott kis cicafej lóg. szóval ők vannak itt most nekem, és mosolyognak rám, hogy ne szomorkodjak. amúgy is, holnap itt a névnapom.