találkozunk. beszélgetünk. sokat. rájövünk, hogy egymásnak vagyunk teremtve. összekapcsoljuk az életünket. Ő retteg, hogy elveszít, én tudom, hogy bármi van, ott van, sziklaszilárdan áll, és marad. dolgokat kér tőlem. harcolok, aztán a szerelem győz. abbahagyom a cigarettázást, abbahagyom a féktelen bulizást, alkoholt inni már nincs is kedvem. eltaszítok magamtól mindent és mindenkit. nem létezik más, csak Ő. nincsen világ, nincs iskola, nincs barátok, nincs család.
csak Ő van.
már tényleg csak Ő létezik. ha nincs velem, legyűr a bánat.
Ő válik az egyetlenné, akinek meg merem mutatni önmagam, 100%-osan. aki megszerzett magának, aki rendelkezik felettem, akinek adok minden egyes szavára.
Ő az, aki ural engem. én csak használom a testem és a lelkem, de Ő birtokolja. az Övé minden egyes porcikám, akkor és azt tesz vele, amit akar. ha összetöri, ha simogatja.. az Övé.
telnek a hónapok, Ő már megnyugodott. pár hónap igaz, de megnyugodott a lelke. tudja, hogy mindig ott vagyok neki, kitartok mellette, bármit is kérjen, teljesítem. még ha az elején húzom is a számat, de teljesítem.
így élünk mi boldogan.
Ő válik a legjobb barátommá. az egyetlen barátommá, akinek mindent elmondok, a titkaimat, a vágyaimat, a Vele kapcsolatban történt dolgokat is Vele beszélem meg.
egyre jobban függök Tőle. már nem csak a szerelmére van szükségem, hanem a barátságára is. életem egyik legőszintébb, legeslegjobb barátja lett.
Ő most már nyugodtan éldegél. boldogságban hempergő szerelem az Övé, igazi, tiszta szerelem birtokosa. ott vannak még a barátok, a kisebb örömök az életében. jól érzi magát.
én pedig csak vagyok. olykor csodásan, problémamentesen élek Vele, csak úszok a boldogságban, lebegek körötte, iszom a szavait, a szokásait, a létét. mindenhol ott van. Én már Ő vagyok.
olykor pedig mélypont, amikor nincs velem. akkor a Nap sem olyan melengető, az ég sem olyan kék, a szoba sötétje pedig kitűnő a hiányát tükröző könnyek sokaságában. számolom az órát, számolom a perceket, hogy mikor láthatom újra, mosolyogva alszom el, ha másnap találkozunk, és értelmetlenül, ha nem.
érzem, hogy sehova sem tartozom, csak az Ő két karja közé. mint két puzzle darab, úgy fonódunk össze, úgy illeszkedünk egymáshoz.
ha Ő nincs, én sem vagyok.
megfordult minden. mintha manipulált volna egyik pillanatról a másikra. mintha így tervezte volna el.
az iránta érzett szerelmem sok mindenre rávett. a helyes útra terelt, a tiszta útra, miközben gonosz, önző, makacs döggé változtatott.
nem tudom elképzelni nélküle a jövőmet. egyszerűen lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése