2013. augusztus 9., péntek

mr. perfect

miközben csodáltam a kádban zuhanyzó, tökéletes testű fiút, sok minden átfutott az agyamon.
ha egy évvel előbb találkozunk, akkor én is tökéletesnek érezném magam. tökéletesen vékony test, 45 kilónyi csodálatos törékenység voltam (az anorexia karjaiban), ami mára már eltűnt. a vékonyságom megmaradt, csak 1-2 kiló jött fel, de pont elég ahhoz, hogy rosszul érezzem magam. vékony vagyok, de nem az az igazi régi, mint amilyen voltam.
ha most olyan lennék, talán jól érezném magam mellette. jól érezném magam az én tökéletes testű Szerelmem mellett, akinek szinte minden izma látszik. nem érezném azt, hogy nem vagyok elég jó, hogy nem vagyok elég szép, hogy nem vagyok tökéletes.
ezeken gondolkozva megteltek a szemeim könnyekkel, ahogyan a fiút néztem, aki rám mosolygott. a mosoly viszont gyorsan lefagyott az arcáról, amikor látta, hogy könnyes szemekkel mosolygok rá. 
szinte kiugrott a kádból, odasietett a fürdőszoba másik végébe, ahol én görnyedtem a wc lehajtott tetején ülve.
- kicsim.. kicsim, ugye nem...? te sírsz? mi a baj? kicsim, mondd el!
- nem tudom.. - suttogtam - tudod, hogy nem tudom elmondani, mert még jobban elkezdek sírni..
- de ez így nem megy, kérlek, mondd el, hogy mi történt! kicsim, hé! - azzal átölelt, magához szorított, és én csak egyre szánalmasabban éreztem magam.

később már a szoba közepén állva kérdezősködött.
- csak.. te olyan jól nézel ki, én meg nem, és..
- ezt most hagyd abba! te vagy a leggyönyörűbb, legszexibb lány, akit ismerek, te vagy nekem az egyetlen! neked nincs mitől félned, elég ha én fekszek le minden nap rettegve, hogy elhagysz.. te emiatt ne aggódj! nekem így vagy tökéletes, mindig itt leszek neked. mindig! soha nem hagylak el. ha pedig te elhagysz, küzdök érted. kicsim, megértetted?
- igen, értem.. oké, jól vagyok.. szeretlek nagyon.. nagyon.

azzal megcsókoltam a fiút, aki aggódva visszacsókolt.
viszont nem nyugodtam meg. és nem is fogok addig, amíg újra szép nem leszek.

4 megjegyzés:

  1. Rebi, neked mindened megvan, és igazán boldog lehetnél. Ne keseregj, főleg 1-2 kiló miatt ne, hidd el, nem éri meg, inkább örülj, hogy van egy makkegészséges szerelmed, és neked sincs különösebb problémád. Nem lecseszésből vagy okoskodásból, tényleg, de nem is tudod, mennyi mindened megvan.
    Csak élvezd az életed! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek az előttem szólóval!:) Mindig olyan csodás dolgokat írsz! Ez a fiú tényleg szeret, hidd el! Én a nem épp napfényes oldalt látom férfiak terén és hát összetenném a két kezem fele annyi kedvességért és szeretetért, mint amiről te írsz itt. Azért is szeretem olvasgatni az írásaid, mert tartja bennem a hitet, hogy igen is vannak még kivételes fiúk:) Szóval engedd el a rossz gondolatokat és élvezd! Persze külső szemlélő vagyok és én sem lecseszésből vagy okoskodásból írtam, csak akartam, hogy tudd, igazán szerencsés lány vagy:)
      Szép napot Neked!
      Lexana

      Törlés
    2. morfium, teljes mértékben igazad van, én becsülöm és szeretem is az életet, amit kaptam azáltal, hogy Tibort megismertem, minden nap megköszönöm a Sorsnak, az Univerzumnak, talán Istennek is, hogy Ő van nekem, de mindenki más problémákkal néz szembe, és embertől függ, hogy ki mennyire veszi a szívére.

      "Egyél meg minden falatot, mert sokan éheznek, nincsen pénzük kenyérre sem!" - szokták mondani, de kérdem én, megkapja az árva, éhező gyerek azt a pár falatot, amit nem eszek meg? sajnos nem, ennek ellenére megköszönöm, hogy minden nap van étel az asztalomon.
      nem tudom, hogy érted-e, hogy mire akarok kilyukadni: mindenkinek más problémái vannak, valakinek ez a legnagyobb, valakinek meg más.

      de természetesen megfogadom a tanácsodat, és próbálok nem hülyeségeken aggódni. :) de te tudod a legjobban, hogy milyen ez az "evés, súly, mérleg" dolog... bár remélem, hogy már nem veszed te sem olyan komolyan!:)

      Törlés
  2. Lexana, jajj:)
    ezzel most nagyon feldobtál, örülök, hogy a blogomon kis megnyugvást találsz, hogy egy kis mosolyt csal az arcodra!:)
    amikor nem várod, akkor fog betoppanni. ;) lehet, hogy közhelyes, én is így hittem, de amikor nem nyitottam ki annyira a szemem, akkor talált rám Ő.
    csak annyit tudok tanácsolni, hogy engedd el magad. ne görcsölj dolgokon!
    és köszönöm a "szerencsés lány" jelzőt, igen, így érzem magam tényleg, és el sem hiszed, hogy mennyire hálás vagyok, hogy Ő van nekem!

    szóval a sok összehablatyolás után, tényleg köszönöm a pozitív szavakat, jól estek, új erőre kaptam!
    neked is szép napokat!

    VálaszTörlés