2013. augusztus 1., csütörtök

csalódottság

istenem, mindenki olyan sokat változik, mindenki olyan más lett hirtelen.. remélem nem csak nekem ismerős, amikor idegesítenek az emberek hülye dolgai, idegesítenek a barátnőid hülye dolgai, és legszívesebben megmondanád neki, hogy tök gáz feltenni instagramra mindenről képeket, aztán azt nézni, hogy mennyi lájkot kapsz rá. a folytonos facebook függőség, hogy kiírjuk, hogy hol vagyunk meg kiteszünk képeket azzal az indokkal, hogy "én csak azt akarom, hogy lássa, hogy nélküle is jól vagyok, és már nincsen szükségem rá..", holott halál szerelmes belé még mindig.
néha úgy megmondanád, hogy ez mennyire szánalmas.
de mégis, ki vagyok én, hogy ítélkezzem? ki vagyok én, hogy véleményt közöljek úgy, hogy nem is kérdeztek?
nem szeretem ezt. mindenki változik.
én is változom. talán ők is így látják a helyzetet, ahogy én, csak rám kivetítve? azt mondták, hogy Tibor miatt visszahúzódóbb lettem. lehet. de én legalább nem hívatom meg magam ribanc módjára ismeretlen emberekkel, hogy olcsón bebaszhassak, és nem smárolok ismeretlen emberekkel szórakozóhelyeken.én legalább letettem a cigit, mert ez így a helyes.
és talán ha nem lenne Tibor, én is ilyen lennék. sodródnék az árral. velük sodródnék és elromlanék.
köszönöm, hogy megmentett.

már nem igazi köztünk (barátnők) a kapcsolat. már... már valahogy nem az igazi. nem vagyok hozzájuk való. olyan másak lettek... túl mások.

vagy csak én vagyok túl különc.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése