nyár!

és igen, vége. vége a mindennapos koránkelésnek, a véget nem érő hajtásnak, a követelésnek.
utolsó nap, ahogy izgalomtól remegő, hatalmas kilincset szorongató kezekkel kilódultam az iskola két és fél méteres ajtóján megálltam, szembefordultam az iskolával, majd a Váci út "panorámájára" néző tanári felé nyújtottam két középső ujjamat, dühösen mosolyogtam, majd szépen lassan megnyugodtam, ahogyan a testem mellé helyeztem a karjaimat.
éreztem, ahogyan áramlik belém az elkövetkezendő nyár melegsége, láttam magam előtt a jövőt, ahogyan élvezem a nyarat, ahogyan falom két pofára az életet. jó volt.
és igazán ma döbbentem rá, hogy tényleg tökéletes nyaram lesz.