pozitivitás

azt hiszem, hogy igaz az a mondás, hogy ha bal lábbal keltél fel, akkor az az egész napodra hatással lesz. persze nem a szó szoros értelmében, mert anya mindig bal lábbal kel ki az ágyból, mégsem zsörtölődik minden nap. bár azért sokszor morcos, de ő ilyen.
szóval ha rosszul indul a reggeled, az hatással van az egész napodra. kivéve, ha teszel ellene, és magad mögött hagyod a bosszankodást, lezárod, elfelejted, és mész tovább, próbálod élvezni a napot, próbálod kihozni belőle a legjobbat.
nos, nekem nem egy napomról van szó, hanem igazából a komplett eddigi hetemről. a hétfő kézremegéses idegességgel kezdődött, amikor ellentmondtam iskolai kötelezettségeimnek (teljesen jogos okból!!), ezért az osztályfőnököm/német tanárom trágárabb hangnemben próbált kioktatni, ami persze kicsit sok volt a hirtelen haragomnak és a gyenge lelkemnek. az aznapi német témazárót is gyűlölködve írtam, kedden meg is kaptam rá az 1-es érdemjegyet (gondolom a drága tanárom nevetett egyet a markában), pénteken írhatom a javító dolgozatot.
idegességgel telt eddig a hét. de úgy fogom fel, hogy még nincs minden veszve, hiszen ha félre tudom tenni a sérelmeimet legalább egy kis időre (aztán úgy is szépen lassan elpárolog, ha nem bolygatom), akkor még élvezhetem is a többi napot.
lesz is miért, hiszen holnap Tibó 17 éves lesz, pénteken ünnepeljük a 7. hónapunkat, szombaton megünnepeljük Tibó szülinapját szűk baráti körben, aztán vasárnap a pünkösdi falunapokra megyünk.
ma, itt és most, félreteszem a heti sérelmeket és a német 1-est, hogy végre élvezni tudjam a hét hátralevő részét. pozitivitás BE.