2013. május 12., vasárnap

péntek esti tudathasadás



kiabálások, csapkodások, egymás meggyőzése, puffogás, kérlelés.
felült az ágy szélére, az arcát a tenyerébe temetve gondolkodott tovább. majd felkapta a gitárját, és Cseh Tamás Születtem Magyarországon c. dalának 3 hangját játszotta folyamatosan, mert az mindig megnyugtatja. hol egyre gyorsabban, hol pedig kísértetiesen lassan. hosszú percek után letette a gitárját, de nem nézett rám. láttam, hogy a könnyeit törölgeti, nekem pedig a haragom ellenére összeszorult a szívem.
feltápászkodtam a takaró öleléséből, odakúsztam az ágy szélére, lábaimat és karjaimat a teste köré fontam, arcomat a hátának döntöttem és csak hallgattam, ahogyan megnyugszik.
végigsimítottam mindkét füle alatti sebet, amit az este okoztam neki teljesen öntudatlanul. nem tudom, hogy mi történhetett. annyira emlékszem, hogy a nyakára tettem a kezem, hogy a szemembe nézzen és lenyugtassam, sikertelenül. egyre rosszabb dolgokat mondott, olyanokat, amiket egyáltalán nem akartam hallani, kiabált velem.. talán azt hittem, ha a karmaimat belé mélyesztem megszabadulok a borzalmas igazságoktól, az alaptalan vádaktól...
ugyan nem emlékszem a döntésre, ami rávitt e tettre, a mozdulatra és a nyakán lévő izmokra annál inkább.
de természetesen nem akartam fájdalmat okozni. a következő pillanatban már csak a hangos, fájdalmas ordítást hallottam, felkapott és én ellenállva és csapkodva lerogytam a földre.

sok olyan pillanatból állt az este, amire nem akarok emlékezni, amit ki akarok törölni. de ahogyan ismerem Tibó bőrének gyengeségét, az egyik oldalon lévő kopoltyúhoz hasonló seb, a másikon pedig a a pár körmöm formálta apró kis hullám mindig is látszódni fog. pont úgy, mint az alkarján és a hátán, valamint a mellkasán lévők, amik szintén a körmeimnek köszönhetőek ugyan, viszont a jelentése csak egy visszajelzés, hogy szeretkezés közben valamit igazán jól csinál.
a nyakán lévő sebek viszont nem a szerelmeskedés okozta örömökre fognak emlékeztetni, hanem arra, hogy mekkora hülye voltam, hogy önző módon a saját jólétemet akartam előtérbe helyezni az Ő kívánsága helyett.

még most is pityergek, amikor eszembe jut a sűrűn hallott mondata: Rebi, én tényleg ilyen rossz vagyok?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése