önkép

annyira jó lenne, ha én lennék a női ideál.
nem kellene attól félnem, hogy van rajtam egy kis felesleg, vagy hogy a hajam nem elég fényes, attól sem kellene tartanom, hogy van az arcomon egy pattanás, kicsit karikásak a szemeim, a körmöm nem frissen lakkozott.
én lennék a legdivatosabb, mindenki olyan szeretne lenni, mint én, mindenki arról álmodozna, hogy én vagyok a barátnője.
természetesen a többi lány semmit sem tenne. nem majmolna, nem barátkoznának velem, csak álmodoznának rólam. maradna mindenki ugyanolyan szürke, a szép lányok pedig szépek maradnának, csak jelentéktelenek mellettem.
tudom, hogy nem vagyok tökéletes. hogy is lennék, ha nem létezik az a bizonyos tökéletes.

persze Tibónak tökéletes vagyok. imádja a hajam, az illatom, a szemeimben elveszik, éjszakánként felkel, és csak néz, csodál. imádja az öltözködési stílusom, nem zavarja, ha van egy pici pattanás az államon, másnaposan, smink nélkül, bagószaggal is szeret és vonzódik hozzám.

félre kellene tennem ezt a mindenkinek megfelelni akarást. de mégis, hogyan tehetném, ha nem tudom 100%-osan elfogadni önmagam?
szeretnék ezen javítani. szeretném, ha nem érdekelne más lányok (még csak nem is a fiúk véleménye izgat igazán, hanem a körülöttem lévő nőké/lányoké) véleménye, szeretném, ha nem akarnék maximalista lenni a kinézetemet illetően.
ideje megváltoztatnom a hozzáállásomat az önképemet illetően. újra.