carpe diem!!!!

tombol a tavasznyár, élvezem a napokat, Tibó társaságában meg főleg.
túllendültünk a dolgokon, tényleg próbálom értékelni azt az időt, amit vele tölthetek. eddig is értékeltem, istenem, de még mennyire, de amióta összezúzta magát egy bicikliesés következtében és csak annyi volt a szerencséje, hogy nem jött mögötte egy busz vagy egy autó, ami maga alá sodorhatta volna (mert neki biciklizés közben kell felvennie a napszemüveget, fuuuu....), azóta tényleg a carpe diem elv szerint próbálok élni. ijesztően nevetséges, hogy tényleg mennyire igaz, amit mindig mond: "ki kell használnom minden veled töltött percet. amikor tehetem, veled kell lennem, mert tudom, hogy egy rossz lépés és mondjuk elcsaphat egy autó. egy élet is kevés veled, értsd meg! ezért ez a hatalmas ragaszkodásom...."
bár azért még mindig próbálok nyugodt maradni. én tudom, hogy ott lesz velem holnap, hogy bármikor láthatom, hogy együtt fogunk élni és halni. már csak össze kell hangolnom ezt a kettőt.