mindennapok

nem tudom, de a napok hihetetlenül lassan telnek. még a dolgozatírások és a dolgozatra készülések sem gyorsítják vagy teszik izgalmassá a mindennapokat. talán azért, mert tudom, hogy mindjárt vége. istenem, nagyvonalú számításokban is másfél hónap. és ebben az egészben csak az a rossz, hogy megint elszórakoztam egy tanévet, és úgy érzem, hogy nem fejlődtem semmit. érdekes, pedig erős suliba járok, kéttannyelvű és közgazdasági is, ráadásul a jegyeim sem mondhatóak rossznak. az is igaz, hogy körülbelül 7. osztály óta érzem így minden év végén, szóval meg kellene szoknom.

most élvezem a meleget. igaz, sajnálom, hogy a tavasz elmaradt, mert a kedvenc évszakom, de a napsütés, a meleg szellő, a későn sötétedés - korán világosodás miatt megbocsájtom ezt az időjárásnak.
kellemes minden.
"a rózsaszín virágú fák alatt sétálok csendesen, arcom mosolyra húzódik."

52 nap!