a sikeres vérvétel után hazaérve egész nap feküdtem és tvztem, hülye sorozatokat és meséket néztem, miközben a macskám a takaró alatt kuporgott, aztán olykor-olykor elbóbiskoltam vele én is.
képzeletben Tibóval voltam, elmerengtem a következő nyáron, amit majd együtt töltünk, a hintán, amit az apukája és Ő fog nekem összebarkácsolni a kertjükben, a hintán, amin majd mindig ücsörgök és várom, hogy meglökjön. az egyberuháimon, amik lengén fellibbennek majd, ezzel kivívva Tibó figyelmét, aki azonnal magához húz.
elképzeltem a közös életünket, magunkat felnőttként, engem pocaklakóval, a piciket akik ott futkároznak majd a házban, a boldog családunkat. az életünket.
olykor pedig arra gondoltam, hogy ha erősen koncentrálok, majd álomba szenderedek, Ő ébreszt majd fel egy homlok puszival. reméltem, hogy sikerül, persze sajnos nem vált be.
hiányzik. de tudom, amint elalszok, onnan már csak újból ki kell nyitnom a szemeimet és reggel lesz. korán reggel, mert Tibó már 9-kor itt lesz.
istenem, hogy milyen csodás is lesz a holnapom!!!!
amúgymeg... rosszul vagyok már ettől az időjárástól. denagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése