a tegnapról legfőképpen annyi maradt meg, hogy eszeveszettül tépjük le egymás ruháját, aztán a következő pillanatban vad szeretkezésbe kezdünk, majd egymás mellett fekszünk meztelenül, egymásra mosolyogva, szerelmesen, elégedetten. aztán ezt még kétszer megismételtük.
kicsit úgy éreztem magam, mintha együtt élnénk, amikor ebédet csináltam neki (illetve próbáltam, de végül ketten csak összehoztunk valamit), aztán vacsorát, aztán reggelit, mivel a nagy hóesések miatt felső vezetékszakadás híre terjengett, ezért az estét nálunk töltötte. most először.
tudtam, hogy a tegnapi nap tartogat még valami csodálatosat, bár azt nem gondoltam volna, hogy megkapom Őt még egy egész estére is.
akárhányszor felkeltem az éjszaka folyamán, mindig mosolyogva aludtam vissza, amikor megláttam a körvonalait, hallottam a szuszogását, vagy éppen, amikor rászóltam, hogy hagyja abba a horkolást.
holnap este ismét együtt alszunk. aztán szombaton is. milyen csodás ez a szünet, istenem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése