azt hittem, hogy menten elsírom magam, amikor anya közölte velem félálomban, hogy szakad a hó. jó vicc volt ez télen... de sajnos igaz.
a hó egész nap esett. mindent beterített, a fák rügyeit, az utakat, mindent. a szántóföldek havas buckái eggyé váltak a fehér éggel, csak a fák látszottak a távolban, azok is kopasz, hótömegtől dagadó fák voltak, és istenem, én tényleg úgy éreztem magam, mint egy félkész festményen. egy fehér papíron, mely csak arra vár, hogy a piszka fák zöld lombokat, a szántóföldek pedig barna, csíkozott mintát kapjon.
a tél utolsó rúgása azért fájdalmasan érintett. 10 fokot akarok. azonnal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése