kétség

utálom, hogy van bennem ez a kétség.

talán igaza van: keresem a hibákat, keresem a bajt.

de mégis, hogyan tudnék nyugodt lenni, hogyan tudnék benne újra megbízni, ha folyton eszembe jutnak a régi dolgok? az, hogy mennyiszer hazudott nekem arról, hogy hol van. hogy mennyiszer ígérte meg nekem, hogy nem csinál ezt vagy azt, aztán.. nem lett belőle semmi, megszegte az összes nekem tett ígéretét. azt is, hogy soha nem hagy el, hogy nem iszik, nem lóg, nem megy oda, ahova megkértem, hogy ne menjen. apró dolgok, nekem mégis minden megígért a szemembe nézve.

megérthetné, hogy miért nem megy nekem. a hazugságok mellett ott van az, hogy rettegek attól, hogy elveszítem újra. nem merek benne újra, újult erővel megbízni, mert mi van, ha megint a csúcson mondja azt, hogy "bocsi, nem szeretlek"?
amióta újra összejöttünk folyton csak úgy jelenik meg álmomban, hogy azt mondja, "el akarlak hagyni". folyton csak megy előttem, én meg futok utána vagy a nyakában csüngve könyörgök neki, hogy maradjon velem. olykor azzal a ribanccal van az álmaimban, miatta szakít velem, vagy csak megpillantom őket kettesben.

nem tagadható le: félek. az álmaimban is ott van a kétség, ott van az, hogy rettegek attól, hogy újra elhagy.
még egy szakítást nem élnék túl.