talán

tudom, hogy mit kellene tennem: túl kell tennem magam a sérelmeimen, el kell felejtenem az elmúlt egy hónapot.
nagyon nehéz, hiszen mindig arra gondolok, hogy vagyok-e olyan jó, mint az a ribanc. persze, szinte mindig bebizonyosodik, hogy 100-szor jobb vagyok (már elnézést), de akkor is félek.
folyton itt van a megfelelni-vágyás, az énjobbvagyokmindenlánynálezenavilágon,főlegannálaribancnál.
minden itt fortyog bennem: a csalódottság, a sérelem, a tudat, hogy mással volt, a tudat, hogy megbíztam benne, de átvert, a tudat, hogy képes volt eldobni. annyi minden kavarog bennem!
tudom, hogy azzal, hogy állandóan felhozom a témát meg a ribancot, nem lesz jobb, sőt, mintha magamat pofoznám meg, de úgy érzem, hogy mindenről tudni akarok.

de ez nem jó. bárcsak ne lennék ennyire kíváncsi, bárcsak el tudnám felejteni, ami volt.

idővel... idővel elmúlik.

talán,

talán nem.