Szerelmeslevelem

Nem mondtam még, de nem tudod, hogy milyen jó érzés volt újra megfogni a kezed, és tudatni mindenkivel, hogy Te az enyém, Én a tiéd.
Azt sem, hogy milyen jó volt újra belépni a házatokba, hogy milyen jó volt újra megölelni a szüleidet. Nem tudod, hogy milyen jó érzés volt a szobádba lépni. Érezni a kellemes illatot, minden egyes kis apróságodat végigtapogatni. Jó érzés volt látni, hogy mindenhol ott vagyok: mintha beléd költöztem volna.
Csodálatos volt belehuppanni az ágyunkba. Végigpásztázni a falat, végigsiklani a neked festett képemen, a fotókon, a tv felé nézve megpillantani az etióp kis szobrocskánkat, majd felpillantva a neked készített álomfogómat.
Csodálatos volt reggel melletted felkelni és érezni az ágy melletti ablakon beáramló Nap első sugarait.. főleg, amikor a sugarak az arcodon táncoltak olyan szépen.
Csodálatos volt újra felülni a Csepelre. Újra párnácskát és sajtos virslit enni. Újra hallani a házatok zajait.

Nem tudod, hogy mennyit jelent nekem, hogy újra megcsókolsz. Hogy újra érzem az illatod, végigsimíthatom a hajad, érezhetem a tested minden egyes pontját.
Amikor és ahogy átölelsz... olyankor úgy érzem, hogy a Világmindenség akár meg is semmisülhetne: boldogan halnék meg.

Tudod... nekem nem kell igazából semmi. Csak annyi, a legfontosabb, hogy legyél...

...hogy újra biztonságban érezhessem magam,
hogy újra otthon legyek a karjaidban,
hogy újra azt érezzem, hogy teljes vagyok.

Te vagy a mindenem. Ha te nem vagy, nincs semmim, elveszett és üres vagyok. A tátongó űrt csak te tudod kitölteni. Te és az irántad érzett szerelmem az, ami megmagyarázhatatlan módon éltet, ami nélkül nem tudok létezni.

Csak annyit kérek Tőled - minden szülinapi, karácsonyi, névnapi, egyéb alkalmi ajándékok helyett -, hogy maradj velem mindig. Maradj meg nekem, védj meg, csókolj, ölelj, SZERESS.
Megígérem, hogy cserébe Te leszel a legboldogabb ember a világon. Azzá teszlek.

Szeretlek Édes. Őrülten, szenvedélyesen, odaadóan, szerelmesen szeretlek, mindig és örökké.