az életem mostanság olyan, mint egy hullámvasút.

egyszer fent, akkor úgy érzem, hogy mindenki bassza meg, valakinek akkor is kelleni fogok.
aztán egyszer csak lent, mert tudom, hogy nem vagyok elég jó.

ugyanez van akkor, amikor rá gondolok.

valamelyik nap jobban viselem, de van, amikor órán is elkezdek pityeregni. kibaszott hullámvasút.

nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. csak azt tudom, hogy most nem kellene egyedül állnom a rózsaszín szirmú fák alatt.
látnia kellene, ahogyan a mogyoróbarna hajamra hullanak a szirmok. meg kellene csókolnia.

de már nem teszi többé.