egyik pillanatban gyűlölöm, a másikban hiányzik.

üres lettem. hihetetlenül üres.
már nem úgy érzem, hogy körülöttem forog minden. már nincs az, hogy nem félek az utcán. nincs olyan, hogy mosolyogva alszom el.
elveszett a hang, amivel felvettem neki a telefont. minden elveszett bennem.

nagyon akarom gyűlölni. azt akarom, hogy utáljam, hogy soha többé ne akarjam látni.
valamikor így érzem. de akkor is arra várok, hogy megcsörrenjen a telefon, hogy kopogjon az ajtón, hogy meglássam a Pillangó utcai metrómegállóban.
aztán előjön az, hogy hiányzik. ez a harmadik nap, és az eddigi leghosszabb idő három nap volt, amíg nem láttam.
próbálom utálni. tényleg. de úgy érzem, hogy akkor elveszítem őt teljesen. ha kiölöm magamból ezt a szörnyű érzést is, amit itt hagyott, akkor tényleg elveszítem őt.