szörnyű három napon vagyok túl, amik többnyire sírásból, kiabálásból, veszekedésből, hazugságokból és csalódásokból állt.
utálom ezt. azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen, hogy tökéletesen legyünk egymás mellett. hogy ne kelljen attól tartanom, hogy hazudik nekem, hogy átver... nem akarok benne többé csalódni. azt szeretném, ha belátná, hogy ez így a legjobb. persze, azt hiszem, hogy ezt soha nem fogom benne megváltoztatni, de elnyomni eltudom. remélem.
próbálok a kedvében járni. bűntudatom van, nagyon is, de tartanom kell magam. ezért most sok dologgal kedveskedek, hátha ez elnyomja a haragot és a szomorúságot.
el akarom terelni a gondolatait. és az enyémeket is. de mégis, hogyan menne, ha nem vagyunk együtt a na 24 órájában?
ez lenne a megoldás. ha mindigmindig együtt lennénk. akkor nem akarna megszökni előlem.
olyan... más most. soha nem volt még ilyen. soha nem rettegtem még ennyire. veszélyben érzem magunkat, de tudom, hogy idővel mind a ketten túllépünk ezen. és nem hozzuk fel. soha többet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése