szünetem

beköszöntött a november is, jött vele a rossz, zord, esős idő.
szívemet csak Cicó melengeti oly' nagyon, igazából sehol, senkivel sincs rendben minden, csak Vele.
anya meg én a veszekedős, "nem értjük meg egymást" korszakunkat éljük, ami bánt, a barátaim pedig elszállingóztak mellőlem, szépen csendben.
a sulival megint nincs minden rendben, tanulni kellene, civilizáció témazáróra kellene tanulnom, de annyira nem megy. még csak november van, de belefáradtam a folytonos követelőzésbe, az egyik napról a másikra tanulásba, abba, hogy nem lehet egy normális őszi szünetem, hiszen rengeteg a házi, időm az nincs, pihenni nem tudtam eleget. megint elkezdődik a rohanás.

kevés volt ez a szünet.

erre az időjárásra pedig még nem készültem fel. bár látom, hogy őt ez nem érdekli.