nem is tudom, hogy mi ez most bennem.
most érzem azt először, hogy most kicsit... talán megálltunk. rossz időben, rossz helyen.
nem akarom ezt. akármit teszek, nem segítek semmit, csak rosszabb lesz minden. és tessék. megint mindenért magamat hibáztatom, holott nem lenne szabad.
Ő ígér meg mindent. Ő ígéri meg, hogy megváltozik. a szemembe nézett, és megígérte. megígérte, hogy mostantól minden más lesz. minden rendben lesz, minden a helyére kerül végre. megígérte, hogy amire kérem, megteszi. azt ígérte, hogy változtat magán. sajnos semmi sem valósult meg.
mondhatnánk azt, hogy nem adok neki elég időt, hogy ez még csak a változás hosszú folyamata, de nem. ez a folytonos visszaesés, ellentmondás nekem, mondjuk ki: hazudozás nem tesz jót a lelkemnek. a kapcsolatunknak sem.
nem azt mondom, hogy kevésbé szeretem. nem. minden egyes nappal egyre jobban, mindezek ellenére is. igaz a mondás, hogy az okozza a legtöbb fájdalmat, a legtöbb csalódást, akit a legjobban szeretünk. kérdés, hogy fontos-e annyira, hogy mindezt elviseljük.
úgy gondolom, hogy igen. érte megéri mindent feladni, megéri ellenszegülni mindenkinek, megtenni bármit, amit kér. érte minden megéri.
amikor gyengéden megölelt, miközben egymás könnyeit töröltük le, hibásnak éreztem magam. azért, mert bántottam a szavaimmal. mert mindent hozzávágtam, amit csak lehetett.
amikor szorosan öleltük egymást, úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok. hogy hiába Ő az, aki néha a legnagyobb fájdalmat tudja okozni, mindezek mellett Ő adja nekem a legeslegnagyobb biztonságot.
amikor csókolózni kezdtünk, úgy éreztem, hogy a legjobb helyen vagyok. a legjobb helyen, a legjobb időben, a legcsodálatosabb emberrel.
amikor az ágy felé tartottunk, tudtam, hogy így akarom. Őt.
amikor aztán szeretkezni kezdtünk, és a fel nem apadt könnyeimet törölgettem tudtam, hogy Ő az igazi. hogy Ő az, aki a végzetem. Ő az életem, Ő a halálom, Ő a mindennapjaim, Ő a jövőm. minden Ő, amit csak ember el tud képzelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése