2013. november 10., vasárnap

szenvedés



szeretem Őt.
és szeretem Őt szeretni. kellemes, meleg érzés, a legbiztonságosabb dolog. olyan.. megmagyarázhatatlan.
minden nappal, minden perccel, minden másodperccel jobban, mint azelőtt.
öröm és boldogság Őt szeretni.

de néha a kín még nagyobb.
egyszer még engem ölel, engem csókol, engem húz magához, én érzem a meleg leheletét a nyakamon, aztán már csak azon kapom magam, hogy a kapuban vagy a vonaton búcsúzkodunk, és elmegy, és nekem meghalni lenne kedvem.
érzem, hogy üres vagyok belül, hogy kong belül, mégis szét akar feszíteni az a nagy semmi, ami a belsőmben mocorog.
utálom ezt az érzést. de gondolom ez a szerelemmel jár.

minél nagyobb a szerelem, annál fájdalmasabb a kín, amit akkor érzek, amikor nincs velem.

rettegek, amikor ezt érzem. néha meg akarok szabadulni tőle, ki akarom magamból tépni.
de nem lehet. hiszen ha megsemmisítem, akkor a szerelmem is elhal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése