napom

egy bögre teával üldögélek itt, az melenget csak, hiszen a holnap olyan távolinak tűnik így, hogy nem találkozunk Cicóval.
felesleges a holnap. nincsen kedvem felkelni, csak aludni akarok, aludnialudnialudni.

napok óta nem tudok amúgy rendesen enni. de úgy érzem, hogy nem is vagyok igazán éhes. az éhségérzés már nincsen, helyette inkább fáj a gyomrom, ég, szenved. nem tudom mi lehet ez, valószínűleg a sok idegeskedés miatt van, de egyre rosszabbul érzem magam.
bennem van sajnos az ösztön, hogy enni muszáj, még ha nem is vagyok éhes, ezért próbálok enni pár falatot, de nem esik jól.

jó lenne, ha le tudnék nyugodni.

mikor lesz végre (megint) az, hogy tökéletes minden? hogy nem kell visszatérő problémákkal foglalkoznom, hogy a családom elfogad engem (minket) olyannak, amilyennek? hogy nem kap el rossz érzést, ha azt mondja: megígérem?
mikor múlik el? mikor már? boldog szeretnék lenni végre. igazán, felhőtlenül boldog, minden probléma nélkül.