remélem, hogy a holnap és a kedd gyorsan eltelik. már Cicó karjai közt szeretnék az ágyban hemperegni, Simpson családod nézni, nevetni a legrosszabb poénokon, várni, hogy hazaérjen a kondiból, a családjával cseverészni, elmondani, hogy hogyan telt a napom, együtt vacsorázni, együtt habfürdőzni, az Ő csókjával elaludni.
kérlek, teljen el gyorsan ez a két nap. kérlekszépen.
egyedül érzem magam. mármint most már tényleg senki másom nincs, csak Ő. (és jelenleg Ő sincs itt) csak rá számíthatok, csak miatta érdemes élnem, felkelnem minden reggel, végig csinálnom a napokat. vajon ha nem lenne, milyen lenne az életem?
valószínűleg minden este szomorúan ülnék a könyvek fölött, gondolataim persze máshol. minden egyes nap monoton lassúsággal telne. minden nap ugyan olyan lenne.
gondolom még mindig várnám az igazit.. még mindig csak az lebegne célul, hogy megtaláljam és végre igazán boldog legyek.
de szerencsére ilyeneken nem kell gondolkodnom. tudom, hogy ki az igazi, ki az, aki mellett le tudom és le is fogom élni az életemet.
és az az ember már az enyém.