nyársirató

az embereknek soha, semmi sem jó.
ezzel így vagyok én is, főleg az időjárást illetően.

a nyár elmúlt. érzem is reggelente, meg délután 4-kor is, hogy a hideg szellő igencsak megborzongatja a bőröm felszínét, és az icipici libabőrök csak úgy sugallják nekem, hogy vegyem fel azt a farmerkabátot, amit a kezemben szorongatok.
elmúlt a szépséges nyár. holott akkor még enyhülés után vágyakoztam, most inkább ismét felvenném a szoknyáimat, csak azért, hogy egy kicsit velem maradhasson az érzés.
...hogy felidézhessem a Balatoni napokat, a fetrengős, henyéléses, semmittevős napokat Cicóval, amikor még semmi gondunk sem volt, csak az elválás.
hiányzik az a gondtalanság.
és én ismét könnyekkel siratom a nyarat.

de már csak 280 nap a szabadságig.